A gumós kömény (más néven édesköménygumó) sokoldalúan felhasználható a konyhában: frissen salátákba szeletelve ropogós és enyhén ánizsos ízt ad, párolva vagy sütve pedig lágyabb, édeskés aromát kap. Gyakran használják levesekhez, húsételekhez, illetve mediterrán fogások alapanyagaként is. A növény gondozása viszonylag egyszerű: napos, meleg helyet és tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt igényel. Fontos a rendszeres öntözés, különösen a gumó fejlődési időszakában, de kerülni kell a pangó vizet. A gumók akkor fejlődnek szépen, ha a talajt időnként fellazítjuk és a növény tövét enyhén felkupacoljuk. Megfelelő gondozás mellett bőséges és ízletes termést hoz.
Az izsóp (Hyssopus officinalis) egy évelő, fásodó szárú, illatos gyógynövény, amely elsősorban a mediterrán térségből származik, de hazánkban is jól megél, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára. Dísznövényként, gyógyhatása miatt és fűszernövényként is kedvelt. Gondozása egyszerű, különösen, ha napos, meleg, szélvédett helyre ültetjük, és jó vízelvezetésű, meszes, laza talajba kerül. Tavasszal, a növekedési időszak elején érdemes visszametszeni a hajtásokat, hogy bokrosabbá váljon, valamint virágzás után is visszavágható, így elkerülhető a túlzott fásodás. Az izsóp júniustól augusztusig virágzik, virágai lehetnek lila, kék vagy rózsaszínes árnyalatúak. A virágzás idején különösen vonzza a méheket és más beporzó rovarokat. A betakarítását a virágzás idején vagy közvetlenül előtte érdemes végezni, amikor a hatóanyag-tartalom a legmagasabb. A levágott hajtásokat csokorba kötve, árnyékos, szellős helyen kell szárítani, majd légmentesen zárható edényben tárolni. Gyógyászati szempontból az izsóp fontos gyógynövény. Főként köptető, hurutoldó, gyulladáscsökkentő hatású, de izzasztóként és étvágyjavítóként is alkalmazzák. Teaként történő fogyasztása javallott megfázás, torokgyulladás vagy emésztési panaszok esetén. Ehhez 1 teáskanál szárított izsóplevelet forrázunk le 2 dl vízzel, majd 10 perc áztatás után leszűrjük. Naponta 1-2 csészével fogyasztható, de hosszú távú alkalmazás esetén orvosi egyeztetés javasolt. Illóolaját aromaterápiában használják, görcsoldó és fertőtlenítő hatása miatt, de csak hígítva és külsőleg. A konyhában is hasznát vehetjük: erőteljes, fűszeres, enyhén mentás íze miatt húsételek, levesek, zöldségételek, sültek ízesítésére alkalmas. Mértékkel kell használni, mert intenzív aromája elnyomhatja a többi hozzávalót. Dísznövényként is mutatós: szép formájú bokrot nevel, virágai dekoratívak, és kiválóan alkalmas szegélynövénynek vagy fűszerkertbe. Ráadásul méhcsalogatóként a biodiverzitás növeléséhez is hozzájárul.
A kamilla (Matricaria chamomilla, más néven orvosi székfű) egy rendkívül sokoldalú, gyógyhatásairól ismert egynyári gyógynövény, amelyet évszázadok óta használnak teaként, bőrápolásra, nyugtatásra vagy emésztési problémák enyhítésére. A kamilla a napos, meleg fekvésű helyeket kedveli a leginkább. Teljes napsütés mellett virágzik a legbővebben, ezért mindenképpen olyan helyet válasszunk számára, ahol napi 6–8 órát is éri a napfény. A részleges árnyékot még elviseli, de ott kevesebb virágot hoz, és kevésbé lesz illatos. A kamilla nem igényel sok vizet, jól tűri a szárazságot, különösen ha már megerősödött. A kamilla virágait akkor célszerű gyűjteni, amikor a virágfejek teljesen kinyíltak, de a szirmok még nem kezdtek el lefelé hajolni. A frissen szedett virágokat árnyékos, jól szellőző helyen szárítsuk meg, majd légmentesen zárható üvegben vagy vászonzsákban tároljuk, hogy megőrizzék gyógyhatásukat.
A kapor frissen vagy szárítva használt fűszernövény, melyet általában salátákhoz, halételekhez, szószokhoz, levesekhez és főzelékekhez adnak hozzá az íz fokozása érdekében.
A palántákat 25–30 cm tőtávolságra, 35–40 cm sortávolságra kell ültetni, hogy elegendő helyük legyen a gumók kifejlődéséhez, és a levegő jól át tudjon járni a növények között. A lila karalábé napfényigényes, ezért napos, meleg fekvésű területre való, ahol legalább napi hat óra közvetlen napfényt kap. A növekedés szempontjából az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mivel a karalábé sekélyen gyökerezik, így érzékeny a kiszáradásra. Ha nem kap elegendő vizet, a gumója könnyen megfásodik vagy berepedezik, míg a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Ahogy a növény növekszik, központi szárán fokozatosan kialakul a megvastagodott, gömbölyded szárrész, vagyis a gumó, amelynek színe lila, de belül világos, ropogós és enyhén édeskés ízű marad. A gumó akkor szedhető, amikor átmérője eléri a 6–8 cm-t.
A kiültetéshez 50–60 cm tőtávolságot hagyjunk a növények között, mivel a karfiolnak elegendő helyre van szüksége a fejlődéshez, és szereti a nagy távolságot, hogy a levelek ne árnyékolják egymást túlzottan. A karfiol a folyamatos, egyenletes vízellátást igényli, különösen a fiatal növények szakaszában. Rendszeres öntözést igényel, de ügyeljünk arra, hogy ne álljon meg a víz a talaj felszínén, mivel ez gyökérrothadást okozhat. Az optimális betakarítási idő akkor érkezik el, amikor a fej teljesen kifejlődött, szorosan zárt, és szép fehér virágzata van. A fej betakarítása akkor ideális, ha még szoros és kemény, de már nem túl szoros, hogy ne kezdjen el virágozni.
A palántákat 60–70 centiméteres sortávolságra és 50–60 centiméteres tőtávolságra elültetni. A kelbimbó szereti a napos fekvést, de elviseli a félárnyékot is, különösen, ha a nyár nagyon forró. Rendszeres öntözést igényel, különösen a nyári időszakban, amikor a növény már nagy lombot fejleszt, és sok vízre van szüksége a bimbók növekedéséhez. Az öntözés során ügyeljünk arra, hogy a talaj mindig nyirkos maradjon, de ne legyen túlzottan nedves, mert a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet. A növény nyár közepétől őszig fejleszti ki a bimbókat, de azok igazán jó minőségűek és zamatosak a hűvösebb őszi időben lesznek, amikor az első enyhébb fagy megcsípi őket.
