Az izsóp (Hyssopus officinalis) egy évelő, fásodó szárú, illatos gyógynövény, amely elsősorban a mediterrán térségből származik, de hazánkban is jól megél, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára. Dísznövényként, gyógyhatása miatt és fűszernövényként is kedvelt. Gondozása egyszerű, különösen, ha napos, meleg, szélvédett helyre ültetjük, és jó vízelvezetésű, meszes, laza talajba kerül. Tavasszal, a növekedési időszak elején érdemes visszametszeni a hajtásokat, hogy bokrosabbá váljon, valamint virágzás után is visszavágható, így elkerülhető a túlzott fásodás. Az izsóp júniustól augusztusig virágzik, virágai lehetnek lila, kék vagy rózsaszínes árnyalatúak. A virágzás idején különösen vonzza a méheket és más beporzó rovarokat. A betakarítását a virágzás idején vagy közvetlenül előtte érdemes végezni, amikor a hatóanyag-tartalom a legmagasabb. A levágott hajtásokat csokorba kötve, árnyékos, szellős helyen kell szárítani, majd légmentesen zárható edényben tárolni. Gyógyászati szempontból az izsóp fontos gyógynövény. Főként köptető, hurutoldó, gyulladáscsökkentő hatású, de izzasztóként és étvágyjavítóként is alkalmazzák. Teaként történő fogyasztása javallott megfázás, torokgyulladás vagy emésztési panaszok esetén. Ehhez 1 teáskanál szárított izsóplevelet forrázunk le 2 dl vízzel, majd 10 perc áztatás után leszűrjük. Naponta 1-2 csészével fogyasztható, de hosszú távú alkalmazás esetén orvosi egyeztetés javasolt. Illóolaját aromaterápiában használják, görcsoldó és fertőtlenítő hatása miatt, de csak hígítva és külsőleg. A konyhában is hasznát vehetjük: erőteljes, fűszeres, enyhén mentás íze miatt húsételek, levesek, zöldségételek, sültek ízesítésére alkalmas. Mértékkel kell használni, mert intenzív aromája elnyomhatja a többi hozzávalót. Dísznövényként is mutatós: szép formájú bokrot nevel, virágai dekoratívak, és kiválóan alkalmas szegélynövénynek vagy fűszerkertbe. Ráadásul méhcsalogatóként a biodiverzitás növeléséhez is hozzájárul.
Az izsóp (Hyssopus officinalis) egy évelő, fásodó szárú, illatos gyógynövény, amely elsősorban a mediterrán térségből származik, de hazánkban is jól megél, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára. Dísznövényként, gyógyhatása miatt és fűszernövényként is kedvelt. Gondozása egyszerű, különösen, ha napos, meleg, szélvédett helyre ültetjük, és jó vízelvezetésű, meszes, laza talajba kerül. Tavasszal, a növekedési időszak elején érdemes visszametszeni a hajtásokat, hogy bokrosabbá váljon, valamint virágzás után is visszavágható, így elkerülhető a túlzott fásodás. Az izsóp júniustól augusztusig virágzik, virágai lehetnek lila, kék vagy rózsaszínes árnyalatúak. A virágzás idején különösen vonzza a méheket és más beporzó rovarokat. A betakarítását a virágzás idején vagy közvetlenül előtte érdemes végezni, amikor a hatóanyag-tartalom a legmagasabb. A levágott hajtásokat csokorba kötve, árnyékos, szellős helyen kell szárítani, majd légmentesen zárható edényben tárolni. Gyógyászati szempontból az izsóp fontos gyógynövény. Főként köptető, hurutoldó, gyulladáscsökkentő hatású, de izzasztóként és étvágyjavítóként is alkalmazzák. Teaként történő fogyasztása javallott megfázás, torokgyulladás vagy emésztési panaszok esetén. Ehhez 1 teáskanál szárított izsóplevelet forrázunk le 2 dl vízzel, majd 10 perc áztatás után leszűrjük. Naponta 1-2 csészével fogyasztható, de hosszú távú alkalmazás esetén orvosi egyeztetés javasolt. Illóolaját aromaterápiában használják, görcsoldó és fertőtlenítő hatása miatt, de csak hígítva és külsőleg. A konyhában is hasznát vehetjük: erőteljes, fűszeres, enyhén mentás íze miatt húsételek, levesek, zöldségételek, sültek ízesítésére alkalmas. Mértékkel kell használni, mert intenzív aromája elnyomhatja a többi hozzávalót. Dísznövényként is mutatós: szép formájú bokrot nevel, virágai dekoratívak, és kiválóan alkalmas szegélynövénynek vagy fűszerkertbe. Ráadásul méhcsalogatóként a biodiverzitás növeléséhez is hozzájárul.
